Sörlexikon

A víz után a maláta az az összetevő, amelyet a legnagyobb mennyiségben használnak fel a sörfőzés során. Nem csoda, ha sokan úgy tartják: a maláta a  sör lelke. Hatással van a sör testességére és színére, édességére, aromáira és persze a megjelenésére is. Mégis, legfontosabb feladata az, hogy a cefrézés végére a benne található keményítőből erjeszthető cukor képződjön, amely az élesztő metabolizmusa során CO2-re és alkoholra bomlik.
 
A legelterjedtebb gabonaféle, amelyből malátát készítenek, az árpa. A folyamat során az árpát beáztatják, hogy csírázásnak induljon, majd malátatípustól függően különböző hőmérsékleteken aszalják. Ez határozza meg a maláta színét és jellegét, amely alapvető hatással van a kész sörre is. Az aszalt malátát végül összetörik, de nem porítják teljesen - így garantálható, hogy a sörfőzéshez szükséges cukor kioldódhasson.

A malátákat két fő típusba oszthatjuk: alap- és különleges malátákra. Előbbi világos színű, és a pontos recept függvényében aránya 60 és 100 százalék között változik.
 
A malátakülönlegességekkel a sör szín-és ízvilága hangolható egyedivé. A barna sörök például sötét maláták hozzáadásával készülnek, miközben csokoládés, karamellás, kakaós vagy épp kávés aromákat hoznak magukkal. A kikristályosodott cukor után elnevezett kristálymaláta is egy jellegzetes malátakülönlegesség, de természetesen maláta nem csak árpából készülhet: jól ismertek a búzára, rozsra, zabra épülő receptúrák is.
 
A Staropramennél leggyakrabban használt malátavariáció a világhírű morva árpamaláta. Ezt a helyi, kétsoros árpát alacsony hőmérsékleten kezelik a malátázás során - ez adja a sör bársonyosságát. Ehhez jön a legendás Saaz komló és a helyi, lágy víz, amelyek együtt tökéletes kombinációt alkotnak egy jellegzetes, cseh lager sör elkészítéséhez.