A régi időkben a fa fontos szerepet játszott a sörfőzés során. A legfontosabb sörfőző berendezések (az üst kivételével, természetesen), így az erjesztő tartályok és hordók mind fából készültek. A fahordót már az ókori rómaiak előtt is ismerték, de a rómaiak terjesztették el, amikor megfigyelték ahogy a gallok a sört tölgyfa hordókban szállították. Mihelyst átlátták a fahordó gyakorlati előnyét, elkezdték lecserélni az addig használt agyag amforákat.
A hordó letisztult, ámde briliáns forma. Időtlen, pocakos alakjának köszönhetően robusztus, strapabíró és könnyen mozgatható (gurul!). A kádárok leggyakrabban tölgyfával szerettek dolgozni, mivel az puha és könnyen hajlítható a kívánt formára, a tartalmából pedig egy cseppet sem ereszt. A gyakorlati megfontolások mellett a tölgy izgalmas ízeket kölcsönzött a benne tárolt nedűnek. Mivel a hordógyártás munkaerő-igényes és drága folyamat, a hordókat gyakorta újra felhasználták, minek eredményeképpen minden bennük tárolt ital átvett egy kicsit az előző zamatából.
A fa manapság visszatérőben van és sok főzde kísérletezik olyan hordókban sört érlelni, melyekben korábban bort vagy bourbont tároltak. A leggyakrabban hordóban érlelt sörök a kesernyés sörök és a stoutok, melyek a hordóban megbúvó aromákat átvéve még komplexebbekké válnak. A mai korban, amikor a kontroll, a kiváló és egyenletes minőség kiemelten fontos, a hordós érlelést egyfajta bizonytalan kimenetelű és potenciálisan igazán érdekes eredménnyel járó kalandként is felfoghatjuk.
A fának, ahogy láttuk, sok előnye van, de a tisztítása nem tartozik ezek közé. Ez az egyik oka, hogy Karel Dimmer, a Staropramen történetének egy fontos alakja 1920-ban bátor lépésre szánta el magát és a fa érlelő tartályokat fokozatosan vasbeton és zománcozott vastartályokra cserélte. Ennek köszönhetően a Staropramen elsőként érte el és tartotta fenn az egyenletesen kiváló sörminőséget. Akkoriban azonban ez a váltás enyhén szólva nem volt népszerű. Az azóta eltelt idő viszont azt mutatja, hogy Karel Dimmer a megfelelő időben döntött a sörgyár modernizálásáról, mivel az 1950-es években az egész söripar elkezdett áttérni a rozsdamentes acél és alumínium használatára.
A fa természetes tökéletlenségének köszönhetően a tölgyfa hordóknak mindig meglesz a maga romantikája és szerepe a sörfőzés történetében, amit időről-időre megéri leporolni ha másért nem, hát azért, hogy lássuk, a fejlődés nem csak önmagáért, de a jó okból történik.
