A sör sok összetevőből áll: tudás, tapasztalat, kísérletek és hibák sorozata, és persze az iránta érzett őszinte lelkesedés. Mindezek, mielőtt még sörré állnak össze, már a receptben is megmutatkoznak.
Mielőtt kitalál egy receptet, a sörfőző mesternek bőven van dolga. Egyrészt végig kell gondolnia, milyen italt szeretne a fogyasztó elé tenni. Másrészt meg kell ismerkednie az összetevőkkel és a különféle eljárásokkal, amik a kívánt ízvilágot eredményezik.
A sörfőzés legjobb része, hogy nincsenek korlátok. Már pusztán az a kérdés, hogy Mi lenne, ha...?, egészen új ötleteket hozhat magával. Bár a történelem nem őriz erről bizonyítékokat, az a gyanúnk, hogy Staropramen söreink némelyike is valahogy így születhetett.
Mint ahogy történt ez a 19. században, amikor egy híres sörfőző, Michael Trnka elkészítette a Desetka sört. Az elképzelése egészen egyszerű volt: egy teljes ízű, alacsony alkoholtartalmú sört megalkotni a prágai Smichov kerületben lévő sörfőzde környékén élő munkásoknak. Így született meg a 4%-os ABV sör.
A sörfőző az összetevőkből is kiindulhat. Itt van néhány saját példa a közelmúltból:
“Mi van, ha valamilyen fűszert is teszünk a búzasörbe?” (Szűretlen, korianderrel főzött)
“Mi van, ha sok-sok komlóval készítjük a sört?” (Válogatás, 3 különböző komlóból készült)
“Mi van, ha pörkölt árpát használunk, hogy egy alacsony alkoholtartalmú, mégis testes barna lágert kapjunk?” (Barnasör)
Mielőtt kitalálja a receptet, a sörfőzőnek egy koncepcióra van szüksége. Miután talált egyet (egy olyat, mint a fentiek), leírhatja a receptet, ami aztán az egész sörfőzési folyamat során a vezérfonal és egyben egyfajta emlékeztető lesz.
Ki tudja, vajon mi lesz a következő kérdés, amiből egy új sör születik a Staropramennél?
